Élményelemekben fukarkodtak a hazaiak

Nem a Hungexpo rendezvénye iránti érdeklődést elemezzük általánosságban, hanem, ahogy a címben is utaltunk rá, azt nézzük most meg inkább, hogy egy standot hogyan lehet érdekessé és vonzóvá tenni. Szlovákiának ez sikerült, de a románok, bolgárok sem szégyenkezhetnek. Megdöbbentő a profizmusuk, ami látszik a megnyerő standkialakításban és a vonzó, élménydús bemutatókon, kóstolókon is. Volt marokkói hastáncosnő és tunéziai néptáncos, no, meg csabai kolbászkerítés építés. Szomszédunkra visszatérve, a sör és a szlovák finomságok éppúgy vonzották a látogatókat, mint az igényes kiadványok, a mosolygó kiállítók, és maga a következetes filozófia ami a standról visszaköszönt. Megint rájöhettünk, sajnos, arculatban, színekben, kivitelben és üzenetben a hazai kiállítók többsége valahol a hátsó mezőnyben kullog.

Pécs, Győr, Százhalombatta igen, Budapest nem

A szlovák megjelenés rendezett, tematikus, feltűnő és márkaközpontú volt. Ugyanazokkal a formákkal, színekkel, elemekkel és kedvességgel operált, mint a honlapja, vagy bármelyik katalógusa. Nem maradt el a high-tech kivetítő, amit a horvátok már évekkel ezelőtt alkalmaztak. Mi? A Magyar Turizmus Zrt. honlapja piros-fekete-fehér, standjai kék-fehérek javarészt, emblémájuk használata következetlen, és az idei turisztikai szakvásárra is a fél éve már kéznél lévő, sűrűn felállított deszka valamit állították fel, elvileg a régiós színekben. Az egyes hazai kiállítók közül, aki rászánta a pénzt, önállóan és sokkal színvonalasabban tudott megjelenni. Pécs, Székesfehérvár, és Győr összemérhető és versenyképes deszináció lehet Szlovákiával szemben is, de ahogy Budapest jelent meg, vagy inkább ahogy nem, az siralmas. A bocs, hogy élek kategória, a lúzer és semmitmondó skatulya rangját csak az emelte, hogy közvetlen szomszédja a Szamos Marcipán volt.

Nálunk megállt az idő 30 éve

Turizmus iparunk, kommunikációs kapcsolatrendszerét tekintve még gyermekkorát éli idehaza, és fényévekre van Szlovákiától is. Az egységesítés ilyenkor nem használ, ugyanis egy turisztikai fogadóterület csak úgy tud vonzó lenni, akár kisebb, akár nagyobb, ha kitűnik és a megkülönböztető jegyei dominálnak. Mi még csak felvilágosítunk, vagy nyomott áron értékesítünk, amíg északi szomszédunk élményeket vonultat fel és nem csak a pultok mögé beparancsolt csinos lányokat állítja a rollup erdők elé, amelyek aztán a belső tárgyalóknak nevezett, elzárt övezetek kiváltságosait rejtik és etetik. Nyitni kell, és a lényeget megmutatni, nem mindent és nem ömlesztve, mindenféle koreográfia és kapcsolódó kommunikáció nélkül, vagy vérszegény aktivitásokkal és megfizethetetlen kóstolókkal.

Először be aztán ki kell csomagolni

A kis nagy ország évek óta, apró fejlesztéseket és újdonságokat be-behozva, de tartja magát jellegzetes megjelenéséhez. Az alapötlet változatlan, kicsit meghökkenteni és tartalmas kikapcsolódást ígérni. Képek, formák, ízek és mosolyok, egyszerűen. Nem bonyolítja túl az építész sem, a tervező sem. Jelszó tehát az alapötlet és a ragaszkodás a fő vonalakhoz, amit persze kell és lehet időnként színesíteni. Utazzunk most el egy kicsit Bulgáriába, vagy Romániába is. Fantasztikus az a légiesség, a szerethetőség, amellyel látnivalóikat becsomagolják, vagy inkább kicsomagolják a látogatónak.

Ne temetkezz a laptopodba és legyél ott!

A közönségszervezés gyengesége, és a kiállítás egyhangú unalmasságát időnként megtöri egy-egy nemzet, vagy egy-egy város. Székesfehérvár óriásai egyenként többe kerülhettek, mint az önmagát kifejezni képtelen Budapest skatulya-standja. De ez sem általános. A kassai informátorok egyenesen bevonták a látogatót egy kis képzeletbeli utazásba, és fel is öltöztek az ünnepre, igen az ünnepre, ahol értékes természeti és kulturális emlékekről adhattak ízelítőt, nekünk, akik amúgy magunkának érezzük ezek többségét. Igazi találkozás és nem ellenséges vagy sanda gyanú övezte a beszélgetést. Kár, hogy idehaza inkább a laptopjuba temetkeztek az informátorok.

Stabilan jön minden évben

Mára az Utazás expo kisebb, a hazai standok szegényesebbek. Szlovákia felfogta, hogy a turizmus hoz annyit a konyhára, hogy érdemes befektetni ebbe az iparágba, ezért jön mindig. Amíg idehaza nagyon várjuk a turizmus valós értékmérő számait, vagyis azt a bizonyos szatelit számlát, ami kifejezi gazdasági teljesítőképességét, addig a környező és sok tekintetben gyengébb helyzetben lévő országok, bizony elhúznak, elhúztak mellettünk. Merjük pozicionálni magunkat végre!